2017. december 24., vasárnap

Karácsony 2017


Nekem nagy ünnep a karácsony...

Nekem nagy ünnep a karácsony,
a megváltás nagy művét látom.
Lelki szemmel nézem a gyermeket,
Kit fent imádtak angyalseregek.
Ki egyedül volt méltó földön, s mennyen,
hogy Istentől egy könyvet átvegyen,
és feltörje a titkos pecséteket,
melyre más még rá sem nézhetett.

Titkok könyve, titkok pecsétje.
A vének leborultak Előtte,
imádták és új éneket mondtak.
Hitszemmel látom az angyalokat,
ahogy kisérik a megnyílt égig.
Milyen súlyos fájdalom futott végig.
Elhagyta a mennyek örök honát
és felvette a földnek nyomorát.

Karácsony, a megváltás kezdete,
a szegénység, a nyomor érzete
veszi körül. Jászol, menekülés,
a hontalanság, a meg nem értés.
Ő lehozta a mennyet magával,
Őt várta a gyűlölet hadával.
Mi hozhatta le és mi késztette?
Nagy sírással siratták a mennybe...

Az ember bűne, elveszett sorsa,
hogy útját mennybe irányítsa.
Nem állhatott fel, mert el volt veszve -
jött, hogy keresse. Jött, hogy megmentse!
A pecsét feltört, csodás nagy titkok.
Részesei lesztek, ha hittel bírtok!
Krisztus földre jött, az út nyitva áll.
Aki az Ővé, az hazatalál.

Ez a karácsony titka, története.
Az a kis Gyermek a lelkem élete.
Erő árad belém míg nézem,
értem is lejött és szeret - érzem.
Első, mi fogadta, jászol és szalma,
végső tárgy mit érintett: keresztfa.
És nekem a karácsony mégis drága,
itt kezdődik a megváltás munkája!

(Balatonné Koszta Vilma)

2017. június 13., kedd

Kék rózsa napja VI.13


Kék rózsa

Ha én már virág lehetnék
Csak is kék rózsa lennék
Tele sok szúró tövissel
Kit kevés halandó ér el

Közelembe csak az érne
Ki értem mindent tenne
Sokat harcolna,küzdene
Vére folyna,hogy elérjen

Ha egyszer virág leszek
Csak kék rózsa leszek
Kit soha nem bánt senki
Hiszen ezer tövis védi..!

kovizsike

2017. május 10., szerda

26 év - Május 10

Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

Várnai Zseni  

2017. április 17., hétfő

Húsvét 2017



Az eltemethetetlen  
(Füle Lajos)

Temették ólom csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába.
Harmadnapon feltámadott!
Temették tornyos templomokba
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!
Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!
Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet - cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!
Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el sem föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ö Maga az Élet!

2017. április 1., szombat

Április hónapja

 Április 1: az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek a többi   háromszázhatvannégy napján.
( Mark Twain, eredetileg: Samuel Longhorne Clemens, (1835-1910), amerikai regényíró, humorista)

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

2017. március 1., szerda

ISTEN HOZOTT, MÁRCIUS!

 
Hóvirág
Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.
Deres kövek közül
kibújt az új remény,
pici hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lesz megújulás.
Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten.
Lesz tavasz.

(Dömötör Ilona)

2017. január 1., vasárnap

BÚÉK 2017


SZILVESZTER
Múlik ez az év is, tűnik, mint az álom...
Percig se marasztom, vissza se kívánom,
pedig lapozgatván feljegyzéseimben
ezt mondja a naptár: javamra volt minden.
Nem hiába éltem, volt feladat bőven.
Voltam ugyan fáradt, nyavalyás, erőtlen,
de lehettem friss is, egészséges, boldog,
hálára, örömre sokkal többször volt ok.
Ki szegény lett értem, itt volt jóban, rosszban,
szegénysége által de meggazdagodtam!
Bűnön, akadályon győzelmesen vitt át,
fölfedve az élet és az elég titkát.
Leborulva mondom: Uram, hála, hála!
Ámulattal nézek vissza a csodákra,
de szebb távlatot lát örvendező lelkem:
tudom: hazavárnak ott, a végtelenben.