Kék rózsa napja

Téli nap

 

Kék rózsa napja

 

 

Kék rózsa napja

    Dsida Jenő :    KICSI RÓZSA...

Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én melléd simulok hangtalanul.
 
Ha árvaságod szívet-facsaró,
csak szólnod kell és támaszod leszek,
élő, egyszerű rózsafakaró.
 
Ha síró, szellemjáró éjfelen
végigszáguld a szél zúgva, seperve,
eldughatod az arcod kebelemre.

Ha babonázva arcodba mered
a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc,
elfödöm gyöngéden a szemedet.

 Ha fáj, ha üldöz valami titok,
belefújok egy kicsi ezüst sípba:
gondot-űzni tündéreket hívok.

 Alkonyatkor a napba bámulunk,
imádkozva, míg eljön a sötét
és álmodjuk az egymás közelét.

 S mikor szirmodat sóhajok se tépik,
egy frissharmatú, boldog éjszakán,
ketten, szótlanul felnövünk az égig.

1923

77...

 

Mikor a folyóhoz érek a nap végén ...

Mikor a folyóhoz érek a nap végén(link)

1. Mikor a folyóhoz érek a nap végén

Minden bánatomat elhagyom.

Valaki fog rám várni a folyó szélén,

S átvezet engem a Jordánon.

Refrén:

Nem egyedül fogok átmenni,

Megváltóm fog engem vezetni,

A halál völgyéből, az örök életre,

Ő fog a Jordánon átvinni.

 

2. Sokszor, mikor fáradt vagyok

És bánatos, elhagyatva barátaimtól,

Egy gondolat vigasztal, s ez csodálatos

Jézus vezet át a Jordánon.   

Ref.

3. Jöhet bármily kísértés, gond és fájdalom,

Jézusom soha el nem hagyom.

Ő megtartja lelkem az utolsó napon,

S átvezet engem a Jordánon. 

 Ref.

Leanderek 2

Gyönyörű leándereim, virágoskertem idén és tavaly

Kék rózsa napja

               

                                

Kányádi Sándor:

Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,

ha te hozzám nem hajolnál,

te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te:
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

2009...2019

BÚÉK 2019

Advent - Karácsony 2018

                                           

                                                   Túrmezei Erzsébet: Jön a Megváltó !

Jön a Megváltó,
meleggel, fénnyel
tölti be házunk!
Csak jól vigyázzunk,
hogy észrevétlen
el ne haladjon,
s itt ne maradjunk
mi a sötétben!

Szép karácsonyfa
nem elég nékem.
Nem elég semmi.
Jön a Megváltó:
Őt magát vágyom
szívembe venni.
Olyan lesz akkor,
mintha minden nap
karácsony lenne!

Puha jászolként
vár a szívem rád:
Végy, Uram Jézus
lakozást benne!

Miről szól a karácsony?

 „Semmi… nem választhat el minket Isten szeretetétől.” (Róma 8:39 CEV)

Azon az első karácsonyon Isten valami rendkívüli dolgot tett. Max Lucado így fogalmazza ezt meg: „Leszállt a trónról, levette dicsőségének köntösét és bőrbe csomagolta magát: pigmentált emberi bőrbe. A világ világossága belépett egy sötét, nedves méhbe. Akit angyalok dicsőítettek, beágyazódott egy szolgálólány méhébe, egy hideg éjszakán született meg, és a tehenek szalmáján aludt. Mária nem tudta, hogy tejet adjon neki vagy hódolatot, hát mindkettővel szolgált – végtére is a gyermek, amennyire ő fel tudta ismerni, éhes és szent volt. József nem tudta, hogy fiának vagy atyjának szólítsa. De végül Jézusnak nevezte, hiszen ezt mondta az angyal, és mivel halvány fogalma sem volt arról, hogyan nevezzen egy olyan Istent, akit a karjában tud ringatni.” Lucado így folytatja: „Nem gondolod, hogy forgott a fejük, és azon tűnődtek: »Mit művelsz, Isten?« Vagy másként fogalmazva: »Mit keresel te itt a földön, Isten?« »Rávehet-e valami, hogy ne szeresselek?« – kérdezi Isten. »Azon tűnődsz, meddig ér el, meddig tart a szeretetem? A választ megtalálod a sziklás hegyen álló szálkás kereszten. Engem látsz ott, Teremtődet, Istenedet… ennyire szeretlek téged.«” Pál azt kérdezi: „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35). Majd választ is ad: semmi sem választhat el Isten szeretetétől, „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”

(Róma 8:38–39). Erről szól a karácsony.

 

Kék rózsa napja

Napról - napra

...nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Miként lehet valakivel megöregedni,
s szép szavakban esküdni, a valójában
bebizonyíthatatlant...

De azt tudom, milyen utánad inni az üvegből,
milyen előbb takarni be téged, mint magam,
hogy reggel neked, kedvedért kávét főzök,
s ha elönt a félelem - első, hogy téged felhívjalak.

Hogy mosolygok, ha sokáig készülsz,
és egyre jobban tetszik, mikor kócos vagy,
amikor a hibáinkat megnevetjük,
…amikor a biztonságot úgy hívod: „két karodban”.

…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Én azt tudom, hogy Te vagy az a valami,
ami miatt akarom, hogy a mát kövesse,
mindig egy holnap.

Kocsonya

A kocsonya az egyik olyan ételünk, amely egyaránt megállja helyét ünnepi alkalmakkor, de a szürke hétköznapokon is. Ünnepekkor azért is szeretjük, mert szépen lehet tálalni, hétköznapokon pedig azért, mert abbahagyhatatlanul finom.
Elkészítési idő: 6-7 óra. A kocsonya nagyon közkedvelt étel és az ünnepi asztalon is megállja a helyét. Készítése noha időigényes, nem igényel sok munkát.

Hozzávalók:

0,5 kg perzselt sertésbőr, 4 darab perzselt sertésköröm, 70 dkg sertéscomb,1 fej vöröshagyma, 1-2 fej fokhagyma, só, szemes bors. 

1. A sertésbőrt és körmöt több lében is alaposan megmossuk; a fokhagymát megpucoljuk.
2. Az alaposan megtisztított hozzávalókat odatesszük főni annyi vízben, hogy ha a felére leapad, akkor is jól lepje el a húst.
3. Ha felforrt, ízlés szerint sózzuk, beletesszük a szemes borsot és a fokhagymát.
4. Csendes tűzön, egyenletesen forraljuk, amíg a hús teljesen leválik a csontokról és a leve kb. a felére apad (6 óra).
5. A húsokat kivesszük egy tálcára, lefejtjük a csontokról és elosztjuk az előkészített tálakban, tányérokban.
6. A levéről egy kanállal óvatosan leszedjük a zsírt, majd rászűrjük a húsokra.
7. Hűvös helyen tároljuk, amíg megköt.
8. Ecettel vagy citrommal és lilahagymával tálaljuk.

Jó tudni!
• Annyi vizet öntsünk a kocsonyára, hogy ne kelljen fövés közben pótolni!
• Sózáskor számítsunk arra, hogy ha felére apad a lé, sósabb lesz.
• Lassan, egyenletesen főzzük a kocsonyát, különben nem lesz átlátszó a leve.
• Ha formákba tesszük és díszítjük, ünnepi jelleget kap a kocsonya.
• A kocsonyát díszíthetjük, sárgarépa-, hagyma- vagy citromkarikákkal.

Kocsonyarecept 2

Hozzávalók: sertés fejrésze, pofaszalonna nélkül, orra, körmök, fül, farok, bőrdarabok bőven,1 fej hagyma,1-2 fej fokhagyma, 2 sárgarépa, szemes bors, só, pirospaprika.

A kocsonyának való darabokat, késsel jól megkaparjuk, nyílt láng felett át is perzselhetjük, forró majd hideg vízben többször átmossuk.Belerakjuk egy nagyobb fazékba, hozzátesszük a sárgarépát, hagymát, szemes borsot, rátöltünk annyi hideg vizet, amennyi ellepi, enyhén megsózzuk és főni tesszük.A főzés kezdetétől vigyázni kell, hogy ne forrjon lobogva, hanem csak lassan gyöngyözve, különbem nem lesz szép tiszta. Főzés közben tetejéről minden képződő habot leszedünk. Addig kell főzni amíg a hús leválik a csontokról. Amikor a hús megfőtt 2-3 kanál kanál léből egy kistányérban hidegre teszünk, kocsonyapróbát veszünk.Ha megköt, a kocsonya kész van.
A kicsontozott húsdarabokat és bőröket egyformán szétosztjuk a tányérokba. A levet 10 perc ülepítés után zsírtalanítjuk, belekeverjük az összezúzott fokhagymát, ismét ülepítjük 10 percig, aztán átszűrjük a tányérokba.A tányérokat hideg helyre visszük, ahol néhány óra alatt a kocsonya megdermed.
A jól sikerült kocsonya keményen rezgős és átlátszóan tiszta. A kész kocsonyára pirospaprikát hintünk.Ecettel tálaljuk.
Keményre főtt tojással és a kocsonyában megfőzött sárgarépával díszítem.

Mivel az ízek sokkal erőteljesebben jönnek ki melegen, mint hidegen, érdemes a kocsonyát kicsit túlfűszerezni, különben egy húsleves ízfokon beízesített kocsonya, könnyen ízetlen lehet hidegen.

B Ú É K 2018

Karácsony 2017

Nekem nagy ünnep a karácsony...

Nekem nagy ünnep a karácsony,
a megváltás nagy művét látom.
Lelki szemmel nézem a gyermeket,
Kit fent imádtak angyalseregek.
Ki egyedül volt méltó földön, s mennyen,
hogy Istentől egy könyvet átvegyen,
és feltörje a titkos pecséteket,
melyre más még rá sem nézhetett.

Titkok könyve, titkok pecsétje.
A vének leborultak Előtte,
imádták és új éneket mondtak.
Hitszemmel látom az angyalokat,
ahogy kisérik a megnyílt égig.
Milyen súlyos fájdalom futott végig.
Elhagyta a mennyek örök honát
és felvette a földnek nyomorát.

Karácsony, a megváltás kezdete,
a szegénység, a nyomor érzete
veszi körül. Jászol, menekülés,
a hontalanság, a meg nem értés.
Ő lehozta a mennyet magával,
Őt várta a gyűlölet hadával.
Mi hozhatta le és mi késztette?
Nagy sírással siratták a mennybe...

Az ember bűne, elveszett sorsa,
hogy útját mennybe irányítsa.
Nem állhatott fel, mert el volt veszve -
jött, hogy keresse. Jött, hogy megmentse!
A pecsét feltört, csodás nagy titkok.
Részesei lesztek, ha hittel bírtok!
Krisztus földre jött, az út nyitva áll.
Aki az Ővé, az hazatalál.

Ez a karácsony titka, története.
Az a kis Gyermek a lelkem élete.
Erő árad belém míg nézem,
értem is lejött és szeret - érzem.
Első, mi fogadta, jászol és szalma,
végső tárgy mit érintett: keresztfa.
És nekem a karácsony mégis drága,
itt kezdődik a megváltás munkája!

(Balatonné Koszta Vilma)

Advent

Az aradi 13

Kék rózsa napja VI.13

 

Kék rózsa

Ha én már virág lehetnék
Csak is kék rózsa lennék
Tele sok szúró tövissel
Kit kevés halandó ér el

Közelembe csak az érne
Ki értem mindent tenne
Sokat harcolna,küzdene
Vére folyna,hogy elérjen

Ha egyszer virág leszek
Csak kék rózsa leszek
Kit soha nem bánt senki
Hiszen ezer tövis védi..!

kovizsike

26 év - Május 10

Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

Várnai Zseni  

Húsvét 2017

Az eltemethetetlen  

(Füle Lajos)

Temették ólom csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába.
Harmadnapon feltámadott!
Temették tornyos templomokba
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!
Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!
Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet - cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!
Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el sem föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ö Maga az Élet!