Juhtúrós /Telemeás / Sztrapacska

Hozzávalók:

 ½ kg krumpli
30 dkg liszt
2 tojás
kb. 15-20 dkg tehéntúró és  juhtúró vegyesen  - nekem Telemea volt  Erdélyből  :-)
1-2 evőkanál olaj
kb. 15 dkg füstölt szalonna
1 kis pohár tejföl
só,  bors

A krumplit apró lyukú reszelőn lereszelem, sózom, hozzákeverem a tojást és annyi lisztet, hogy nokedli sürüségü legyen. A tésztát  galuskaszaggatóval forrásban lévő  sós vízbe szaggatom . Amikor mind feljött a víz tetejére, még hagyom 1-2 percig, majd szűrőkanállal kiszedem és az időközben kiolvasztott szalonna zsírjára szedem.

A juhtúrót összekeverem a tejföllel, hozzáadom a tehéntúrót (sózni nem kell, mert a juhtúró sós), majd hozzákeverem a galuskát.  Szalonnazsírral kikenek egy tepsit, beleteszem a túrós galuskát, tetejére szórom a  szalonnapörcöt és sütőben átsütöm.

Most vagy soha

Mert az élet megmutatja azt amiről olyan sokat hallunk, beszélünk, gondolunk (többnyire persze csak teoretikusan), hogy mit jelent a szeretet. A legmisztikusabb dolog, amit csak most, ebben a pillanatban lehet művelni. Nem lehet tegnap szeretni, és nem lehet holnap megmondani, hogy mindent megváltoztatott az a másik. Az csak most van. Szavakban, érzésekben, és főleg: tettekben. Mert van, hogy az élet gondol egyet és az utolsó busz amire számítasz hogy eléred, miután vártál, és vártál ,elmegy előtted. Talán napok óta tervezted hogy kisétálsz...
És a legmagányosabb dolog állni a megállóban úgy, hogy az a járat már elment, és nem ülsz rajta. Léphettél volna előbb de nem léptél.
Másnap akartál szeretni. Másnap akartál csinálni valamit. Másnap akartad megmutatni, hogy a másik milyen fontos Neked. És már nincs rá lehetőség. 

Talán a teste még ott van, de már nem mondhatod meg neki, hogy mi mindent köszönhetsz neki. Már nem tudod éreztetni vele, hogy szereted. Még szavakban sem, főleg nem tettekben. Az tegnap volt. Ma már késő.
Fájó dolog gyakorlati leckét kapni erről . És igazibb mint gondolkodni róla, hallani róla, és főleg igazibb, mint elképzelni, hogy milyen lehet az az élet, ahol a lehetőség MOST van. És a cselekvés is..
Megtaníthat rá, hogy ha legközelebbi találkozol valaki mással, aki fontos, azzal nem lehet várni. Az nincs, az csak fantázia. Talán nem vár holnapig, csak elmegy, és késő lesz.
Kemény leckékkel tanítja az élet az elméletben élőket. Leginkább megmutatja, hogy a szeretetben a holnap nem létezik. Most vagy soha. És ekkor a holnap néha azt jelenti: soha. 

  

Zsefy Zsanett - Addig mondd el!

Addig mondd el, amíg lehet,
míg szód betapaszthatja a sebet,
míg rezdül valami legbelül,
amíg simogatásodra a lélek csendesül.

Addig mondd el, amíg lehet,
amíg az ég öleli a hegyet,
míg igaznak érzed szavad,
míg nem zárja be rozsdás lakat.

Addig mondd el, amíg lehet,
amíg nem az értelem vezet,
míg a fáj is őszintén pereg,
míg foghatod az áldott kezet.

Addig mondd el, amíg lehet,
míg érzed, hogy még szeretsz,
míg az alkony új hajnalt jelez,
amíg nem késő, amíg lehet...

 

Egyetlen szó

 

viszont ...

Valami kötömény készül ...

... de hogy mi, az /még/maradjon MEGLEPI :)

 

http://yog-hurt.blogspot.hu/2014/01/baglyos-nyakmelegito.html

Hálaadó nap 2013

 

Haisch - Rolf Lujza:            
                                         Hála 

Uram, a szívem háladalba fog:
Megköszönök Neked minden napot,
melyen szereteted érezhetem,
Minden parányi fényt az életen,
Minden vigaszt sivatag-út alatt,
Minden mosolygó, meleg sugarat.

Vihart ígérők bár a holnapok,
Te vagy, aki  a szívem biztatod.
Ha ma egy porszem terhet hordozok,
Talán Te holnap le is oldozod!
Hogy adjak hálát, hogy Te szüntelen,
amerre járok, ott vagy énvelem?

Minden kicsiny madárka énekét,
minden bajt, mely Hozzád visz közelebb,
minden egyes nyugalmas percemet,
tovasuhanó minden felleget,
cseppecske boldogságot, örömöt:
ujjongó háladalban köszönök!

Minden egyes meleg tekintetet.
Minden egyes virághintő kezet.
Minden testvérszívet, felém verőt:
közösen hívő, hordozó erőt...
Mindezt az üdvöt itt és odafönt.
Köszönöm! Mindörökké köszönöm!

1 gondolat

Csak úgy...