Az aradi 13

Kék rózsa napja VI.13

 

Kék rózsa

Ha én már virág lehetnék
Csak is kék rózsa lennék
Tele sok szúró tövissel
Kit kevés halandó ér el

Közelembe csak az érne
Ki értem mindent tenne
Sokat harcolna,küzdene
Vére folyna,hogy elérjen

Ha egyszer virág leszek
Csak kék rózsa leszek
Kit soha nem bánt senki
Hiszen ezer tövis védi..!

kovizsike

26 év - Május 10

Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

Várnai Zseni  

Húsvét 2017

Az eltemethetetlen  

(Füle Lajos)

Temették ólom csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába.
Harmadnapon feltámadott!
Temették tornyos templomokba
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!
Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!
Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet - cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!
Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el sem föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ö Maga az Élet!

Április hónapja

 Április 1: az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek a többi   háromszázhatvannégy napján.

( Mark Twain, eredetileg: Samuel Longhorne Clemens, (1835-1910), amerikai regényíró, humorista)

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

ISTEN HOZOTT, MÁRCIUS!

 

Hóvirág

Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.

Deres kövek közül
kibújt az új remény,
pici hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lesz megújulás.
Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten.
Lesz tavasz.

(Dömötör Ilona)

Kövek