Sajtos-sonkás cukkini

 Hozzávalók :
    1nagy  cukkini
    200 g gépsonka
    50 g reszelt sajt
    1 kis pohár tejföl
    1 kukoricakonzerv
    3 gerezd fokhagyma
    só, bors, ketchup

Elkészítés :
A megmosott cukkinit hosszában vágjuk fel, távolítsuk el a puha, magvas részt. Sós vízben 3 perc alatt pároljuk meg, majd vegyük ki és hagyjuk lecsepegni.

Tegyük egy zsiradékkal kikent tepsibe a cukkinit, a belsejét pedig kenjük meg zúzott fokhagyma és só keverékével. A sonkát kockázzuk fel, keverjük össze a kukoricával, majd ízesítsük sóval, borssal, és adjuk hozzá a reszelt sajtot is.

A cukkinit ízesítsük ketchuppal, töltsük meg a sonkás keverékkel, és öntsük le a tejföllel. Előmelegített sütőben süssük kb. 20-30 percig.

Blue rose day

- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.

Antoine de Saint-Exupéry

Pünkösd 2016

Pünkösd a Szent Lélek kitöltetésének ünnepe, és az egyház születésnapja.
"...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szent Lélek, és tanúim lesztek." - mondja Jézus. A keresztény-keresztyén ember tehát Jézus Krisztus tanúja.

LESZ -E ÉBREDÉS ?
A szél fúj .
Valahonnan jön ,valahová megy.
Napok óta várta a tizenegy,
De még többen várták: mintegy százhúszan ,
Mert ahogy Krisztus mondta,az úgy van.

A szél fúj,
És hallod zúgását,ha van füled.
Hallanod kell,hogyha nem vagy süket.
És látnod kell mind a tüzes nyelveket,
Ha megnyitotta Krisztus vak szemed.
A szél fúj.
A tűz ég, vajon lesz-e ébredés?
Az igaz hívőknek ez nem kérdés.
Lesz egész biztosan ,nincs más felelet.
Csakhogy nem mi indítjuk a szelet.
A szél fúj.
Az ébredést kérni kell,s várni lehet.
De ne csapjunk mi soha nagy szelet,
És ne csiholjunk magunknak tüzet.
Lesz ébredés,igen !Isten szeret.

Id.Veress Ernő
 Gyergyó 2007.

Anyáknapja 2016

Húsvét 2016

AZ ÉLET DIADALA

Sötét a sírnak éjszakája,
Sötét a bánat és a gyász,
Sötét ott a szív birodalma,
Hol nincs senkinek nyugodalma,
S nem hallik más, csak zokogás.
A Mester meghalt a szégyen fáján!
A kétség ott ül sok tanítványán:
Kialudt hát a szent Világosság?
Rombadőlhetett a nagy Igazság?
Egy áruló csók bitóra vitte,
S a nép, mely sokszor Illésnek hitte:
Megkorbácsolta, földig alázta,
Arcul verdeste, szidta, gyalázta!
Elhamvadt tűz lett az örök Élet?
Elhervadtak az üde remények?…
Csak állnak, várnak bús imádsággal,
Királyt sirató szomorúsággal…
Nagy fájdalmukat, ó, ki érti meg?
A Mester hallgat, –
Az ajka néma, a teste hideg.
Kajafás főpap s cinkostársa mind
Kaján mosollyal és dőre gőggel
Az elcsendesült Golgotára int:
,,Aki szerette, most menjen vele!
Fusson az kinek ő volt Istene,
Most ott pihen a halottak között,
Nem uralkodik Izráel fölött…
Ki mindig tudott máson segíteni,
Miért engedte magát felfeszíteni?’’
Bár sír takarja a nagy halottat,
A rút irigység örömmel kongat,
S hol önző, tévedt emberszív dobog
A gyűlölet még mindig föllobog:
De Kajafások
Ne siessetek,
Messiástiprók
Ne tapsoljatok,
Csak három napig
Várva várjatok!
Hallgassatok el kereszt-ácsolók,
Hamis vádolók, gonosz csácsogók,
Ne gyűljetek lakomára, ne még,
Ne bántsátok a megfélemlített
Tanítványoknak örök Istenét!
Bús tanítványok!
Emlékezzetek.
Az élő Mester
Mit mondott nektek?…
Szükség volt, hogy Ő testben meghaljon,
Hogy harmadnapra az Írás betelvén:
Föltámadhasson!
Az égi Atya akarta így ezt,
Áldozatoltár volt a fakereszt,
Hol bűneinket mosta el vére!
Most álom borult kedves szemére…
Tekintsetek föl – bízva – az égre!
Múlnak a napok és az éjjelek,
S harmadik hajnal bíborfényében
megnyílnak az egek!…
Ne sírjatok és ne féljetek már,
Csak higgyetek!
Minden zord télre rügyfakadás jön,
Szomorúságra támad az öröm;
Sziklák mozdulnak, a kripta nyílik,
Isten hatalma elhat a sírig,
Sűrű homályból világosság lesz,
Ó, nem káprázat, szent valóság ez;
Sötét üregben nincs már halott,
Angyal hirdeti: az Isten Fia
Föltámadott! Föltámadott!
Az egész világ
Hittel csodálja,
Tavaszi szellő
Ezt orgonálja…
,,Halál, hol a te fullánkod éle?
Hol a győzelmed, koporsó mélye?’’
Vissza, kísértők! Félre, csüggedők!
Gátat szaggatnak titkos, nagy erők,
S eltörpül minden emberi gazság,
Mert a halálon diadalt arat
Az Élet, az Út és az Igazság!
Nyíljatok ki mind, fehér virágok,
Illatozzátok be a világot,
Minden bús szívben öröm fakadjon,
Ének zendüljön minden hű ajkon,
Magasba törő, ujjongó ének:
Győzött a Krisztus,
Győzött az Élet!

Somogyi Imre verse

2016 Március 15

                                                    Magyar Hiszekegy!


Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy  isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra  veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem. 
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni  reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
 Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod  minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod  pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki  ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a  neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki  ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent  visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és  kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a  szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az  Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul  az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság  tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden  nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a  jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden  nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe  vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben,  este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy  isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
(Ámen, úgy  legyen!)

Március 8 - Nőnapi virágaim

Czető László

Boldog Nőnapot Kívánok

Március nyolcadika, csak egy nap az évben,
Mégis így telik el, ünnepnek fényében.
Ünnepeljük a szépet embernek lényében,
Az odaadó ragyogást két szemük fényében.
Ünnepeljük a gyengéd ölelést, melyet tőlük kapunk,
S a törődést mindig, bármilyenek vagyunk.
Adjunk is hálát a magasságos égnek,
Hogy láthatjuk őket, hogy közöttünk élnek.
Napról napra ott vannak ők, de mit halványodni véltek,
Nem figyelni eléggé, ez ám a nagy vétek.
Mint a rózsa, ha szeretik és törődnek vele,
Szebben virít mindjárt törékeny levele.
Ilyenek ők is, mind egytől egyig,
Ha nem törődünk velük, halványul napestig.
De ha érzik azt, hogy mennyire fontosak nekünk,
Hogy nélkülük hasztalan dolgozik mind a két kezünk.
Akkor virítanak ők is teljes pompájukban,
Olyankor szép, mosolygós, kerek orcájuk van.
Hadd legyenek ilyenek ők minden napon,
Örömmel teltek, mosolygósak és boldogok nagyon.
Széltől óvott réten színes, tavaszi virágok,
Nagymamák, asszonyok és lányok,
Boldog Nőnapot Kívánok!