Pink a színem!
Rózsaszín a divat!
Én csak abban járok!
Ruha, cipő, kalap,
rózsaszínű álmok.
Pink nékem a táska,
mit kezemben hordok,
pink párducos szemcsim,
pink színűn vigyorgok.
Rózsaszín harisnya
feszül a lábamon,
pink színű ágyamban
rózsaszínt álmodom.
Edo
A pink színt ma Európában és az Egyesült Államokban a gyermekkorral, a
nőiességgel, a gyengédséggel, a szépséggel, a vonzerővel, a romantikával
és a szerelemmel társítják. Amikor pedig a pink színhez a feketét vagy a
lilát is hozzáteszik, akkor e hármas egységről már inkább a csábítás és
az erotika jut az emberek eszébe. A pink színű virágok természetben
való előfordulásának köszönhetően a pink már az ókori görög és római
szövegek leírásaiban is fellelhető. A pink szín a középkori divatban
sokáig háttérbe szorult, mivel a középkori nemes réteg inkább a
világosabb piros színt kedvelte öltözékeiben. A reneszánsz korban az
öltözködésben még mindig nem nagyon volt jellemző a pink szín
használata, viszont festményeken már látni pink színű virágokat,
valamint a Keresztény Egyház szentjeinek ábrázolásában már ritkán
előfordult a pink szín. Az igazi áttörést az 1700-as években a rokokó
stílus hozta meg, amikor a pasztell színek már kedvelt választásai közé
tartoztak az akkori udvari köröknek. Az egyik legkiemelkedőbb alakja a
pink szín kedvelőjének Madame de Pompadour volt, aki kifejezetten
kedvelte a pink árnyalatait öltözködésében is viselni. Majd a 19.
századi Angliában például csak pink színű kiegészítőket hordhattak az
emberek, hiszen akkor a ruhafestés körülményessége miatt még majdnem
minden fehér színű volt. Viszont akkoriban a kisfiúk hordtak rózsaszín
masnit, utánozva felnőtt férfi társaikat, akik akkor piros
uniformisokban jártak. A legnagyobb áttörést természetesen a 20. századi
technológiák hozták meg, hiszen akkor már tudtak olyan típusú
ruhafestékeket is gyártani, melyek nem fakultak ki hamar. Fontos
megemlíteni a mai pink szín megalkotóját, aki az olasz Elsa Schiaparelli
szürrealista tervező volt, aki megalkotta a 'shocking pink' árnyalatot,
melyet Jean Cocteauvel szívesen használtak kollekcióikban illetve más
munkáikban. A pink színt sokáig fiatal fiúk hordták, mivel ez akkor a
férfias piros szín egy fiatalabbaknak való tónusának számított. Az
áttörést, miszerint a pinket inkább nőknek kellene hordaniuk, Eisenhower
felesége, Mamie Eisenhower hozta be a köztudatba 1953-ban, amikor egy
csinos pink színű ruhát viselt, s ezzel kialakult a közvéleményben az,
hogy a pink szín a hölgyeknek való.
