2013. december 22., vasárnap

Advent 4 - ... + Klinika...

 Adventi éjszaka

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, ... elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!

(Túrmezei Erzsébet)
 -------------------------------------------------------------
                                               Klinika...

1.Mindenütt csak Jézussal, bizton lehetek,
Ahol Jézus van jelen, ott nem félhetek.
De ahol ő nincs velem, nincs ott örömem,

Mindenütt, hol Ő van, boldog a szívem.
Refrén:
Mindenütt Jézussal,
mindenütt ,mindenütt
Jézussal szívemben, És vele az üdv !

2. Bárhol is csak Jézussal, nem vagyok szegény,
Emberhűség elmúlik, Ő marad enyém.
A pusztába ha vezet, ha magányba küld,

Ott is Ő van velem és vele az üdv!

3. Mindenütt csak Jézussal, nyugton alszom el,

Bármilyen rémes  homály vonul át közel.
Mindig védve fekhetem Jézusom ölén ,
Bárhol is Jézussal ,Otthon vagyok én .

                      Kórház - köszönöm neked!


 ,,Ha életünk folyamán számolunk azzal a hitbeli meggyőződéssel, hogy a bennünket ért események, találkozások nem véletlenszerűek, mert nincsenek véletlenek, akkor a kórházban eltöltött időre is másképp nézhetünk. Megláthatjuk mögötte az Atyai gondoskodó szeretetet. Istennek gyermeke csodálattal tapasztalhatja, hogy az Úr ott sem hagyja egyedül. Gondoskodik gyermekéről, egy-egy szobatárs, nővérke, orvos, kórházlelkész személyében. Megmutatva nekünk azt, hogy az Istennek gyermeke legyen bárhol is, soha nincs egyedül. Csak ámulhatunk azon, hogy a kívülről rideg épület mennyi apró csodával és melegséggel tud megtelni. Hogy a számunkra ismeretlen emberekkel hogyan is születnek néha életre szóló barátságok.
Ha már mennünk kell egy kórházi befekvésre, jó, ha úgy indulunk el, azzal a hittel, hogy kórházba kerülésemmel Istennek CÉLJA van. Mind az én életemben, mind a mások életére nézve. Az Úr el akar végezni valamit bennem vagy általam, amihez ez szükséges."

  

 

http://www.tirek.hu/srl/cikk/1277/ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése