Szilveszter 2015 /2016

Karácsony

Nekem nagy ünnep a karácsony...

Nekem nagy ünnep a karácsony,
a megváltás nagy művét látom.
Lelki szemmel nézem a gyermeket,
Kit fent imádtak angyalseregek.
Ki egyedül volt méltó földön, s mennyen,
hogy Istentől egy könyvet átvegyen,
és feltörje a titkos pecséteket,
melyre más még rá sem nézhetett.

Titkok könyve, titkok pecsétje.
A vének leborultak Előtte,
imádták és új éneket mondtak.
Hitszemmel látom az angyalokat,
ahogy kisérik a megnyílt égig.
Milyen súlyos fájdalom futott végig.
Elhagyta a mennyek örök honát
és felvette a földnek nyomorát.

Karácsony, a megváltás kezdete,
a szegénység, a nyomor érzete
veszi körül. Jászol, menekülés,
a hontalanság, a meg nem értés.
Ő lehozta a mennyet magával,
Őt várta a gyűlölet hadával.
Mi hozhatta le és mi késztette?
Nagy sírással siratták a mennybe...

Az ember bűne, elveszett sorsa,
hogy útját mennybe irányítsa.
Nem állhatott fel, mert el volt veszve -
jött, hogy keresse. Jött, hogy megmentse!
A pecsét feltört, csodás nagy titkok.
Részesei lesztek, ha hittel bírtok!
Krisztus földre jött, az út nyitva áll.
Aki az Őve, az hazatalál.

Ez a karácsony titka, története.
Az a kis Gyermek a lelkem élete.
Erő árad belém míg nézem,
értem is lejött és szeret - érzem.
Első, mi fogadta, jászol és szalma,
végső tárgy mit érintett: keresztfa.
És nekem a karácsony mégis drága,
itt kezdődik a megváltás munkája!

(Balatonné Koszta Vilma)

Advent 4

Lukátsi Vilma:
Végtelen Adventek

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...
Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?
A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,
Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,
Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,
Megakarták mérni Isten igazságát,
És nem értették Isten Golgotáját...
És nem értették meg Isten Történelmét.
És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.
Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige
Alázatosan jött le szolgálni ide.
S végigjárta minden lépését az útnak...
A próféciák is mind-mind ide futnak -
- De itt van kezdete már a másik útnak.
Később megértették, s szerte a világon,
Évente új várás indul, új karácsony.
Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,
Indulunk ismét a köznapok elébe...
A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,
De aki megérti Isten Golgotáját,
Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.''
Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!
És amikor zsendül a fügefa virág:
A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!
Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,
Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.
Vedd füledbe szavát, ígéretét zengőn;
Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!

Advent 3

Advent 2

Advent

Az adventi koszorún a második gyertya
Puha lobogással a szobát beragyogja.
Karácsonyi zsolozsmák vigasztalják lelkem,
Sérelmeim lassan elsüllyednek bennem.
Pásztorok, pásztorok zengi már az ének,
Együtt ünnepelnek fiatalok, s vének.
Betlehem jászla, benne a kisdeddel :
Karácsonyi ajándék a szívedbe - tedd el.

(Kovács Attila)

Advent 1

Adventi fények

 
Advent első vasárnapján
fellobban egy gyertyaláng,
REMÉNY-t hoz a szürkeségbe,
mikor fénye ránk talál.

Három társa lángra várva
az adventi koszorún,
bennük rejlő fény-üzenet
átsugárzik a borún.

Hét nap múlva párban lobog,
kis fáklyaként világít,
s erőre kap lelkekben az
égiektől táplált HIT.

ÖRÖM-ünnep közelg` hozzánk,
hirdeti a harmadik,
lélek húrján zenét sugall,
óda hangja hallatszik.

Gyertya-kvartett fény tündököl,
küszöbön a karácsony,
legfontosabb, hogy SZERETET
áradjon a világon.

 (Juhászné Bérces Anikó)

Sorstárs vagy Valaki

"Hogy miért nincs valakim?
Mert nem Valakit keresek.

 Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, virágot hoz és betakar.
A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán továbbmegy.
A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa a fogamon.
A Valaki fel és lecserélhető, ma van-holnap nincs, súlytalan madár, ki ágról ágra száll.Valakije Mindenkinek lehet.
Én nem az életemhez, a napjaimhoz, a perceimhez, hanem a sorsomhoz keresek egy másik sorsot.
Egy csendet a magányomhoz, egy bölcsőt a gondolataimhoz, egy szájat a szavaimhoz.
Gyógyírt az üvöltésemhez, szigetet a szívemhez, erős kart a botlásaimhoz.
Hogy bársonyos, puha öl legyek a magányához, hogy ünnep legyek a perceihez, hogy oltalmazó menedék legyek a gyengeségeihez.
Valakit, aki nem Valaki, aki egyetlenegy, aki csend, rend, káosz, kiáltás, muzsika és öröm. Akinek szeme, füle, bőre, szája, lélegzete vagyok, aki világ és világosság, aki súlyos és súlytalan.
Akiben boldogan tudok lakni és nem szól rám, ha koszos cipővel az ágyra fekszem, aki a magasba dob és elkap, ha zuhanok.
Akinek én vagyok a folytatása és ő az én elejem, aki kimondja, amit álmomban gondolok, akit betűkabátba burkolhatok, akinek nem vagyok sok és nem vagyok kevés, se túl hideg, se túl meleg, hanem pont jó.
Aki akkor jön, mikor jönnie kell, aki megérdemli a kidobott éveket, az üres falakat, az elpazarolt ifjúságom, a zajos életem.
Akinek cinkosa vagyok, pajtás és múzsa, akivel el lehet bújni a ruhásszekrény aljába, aki lenyalja velem a fakanalat.És ez nem lehet Valaki, csak olyan, akinek a sorsa az enyém tükre, a folt a ruháján az én cérnámhoz való, a lépte visszhangzása altató mesém, illata béke, hangja megváltásom.
Ezért van Sorstársam és ezért nincs Valakim.
Mert a Valakire sohasem kell várni, az jöhet ma, tegnap, holnap, vagy akármikor.
A sors-társ az más.
Az akkor jön, mikor pontban jönnie kell és nem érkezik Valakihez vagy Bárkihez.
Csak hozzám, mert én Én vagyok."

Színkavalkád : Kék

 
Kék szerelem

Álmomban kéket láttam,
kék volt a felhő, utaztam!
Kék volt az ország hová értem,
ott kéklett mindenfelé minden.
Kék virágok illatozva nyíltak,
kék kertben, kék ablak alatt.
Kék házak kéklő udvarán
kék ruhás kék gyerek szaladt!
Kék volt a vérem, kék a szívem,
kék a szenvedély, kék az ütem!
Kéklő ég felé szállt fel sóhajom,
kéklő madárral szólt búsan dalom.
Kék a szenvedély, a szerelmem,
boldog vagyok veled kékben.
Fogd a kezem, én kékben álmodom,
szólj csak, hallod kék sóhajom?

(Ács Nagy Éva)

                   
 Ebben az ősi marokkói városban minden kék
Ennél kékebb nincs– elképesztő fotók Marokkóból              
 Marokkó-a-mennyország-kékje

Kávés tekercs

Meggyes pite 2.

hozzávalók / 8 adag

• 4 db tojás
• 25 dkg cukor
• 1 dl víz
• 1 dl napraforgó olaj
• 25 dkg finomliszt
• 1 tk sütőpor
• 40 dkg meggy (magozott)           
  

  elkészítés

• A sütőt előmelegítjük 180 fokra (nem légkeverés!).
• Kivajazzuk-lisztezzük a tepsit.
• A tojássárgákat szétválasztjuk a fehérjétől. A sárgákat a cukorral fehéredésig keverjük.
• Belekeverjük az olajat és a vizet, majd a sütőporos lisztet.
• Egy csipet sóval felverjük a tojásfehérjét és az előző tésztával óvatosan elkeverjük.
• Tepsibe öntjük és beledobáljuk a meggyet.
• Tűpróbáig sütjük.
  • sütési hőfok: 180°C
  • sütési mód: alul-felül sütés
  • tepsi mérete: 25x35 cm

(Itt találtam.)

Blue Rose Day

Kék rózsák kertje
Csodáknak kertjében jártam,
Hej de sok rózsafát láttam.
Gondoltam, szakítok néked,
Vöröset, fehéret, kéket...

Ámde, mily hamvas a sárga,
Aranyló szirmát kitárja.
Rózsaszín illata bódít,
Gyönyörű hölgyeket hódít.

Tépek egy vöröset néked,
Ennyire imádlak téged.
Fehéret, mert tiszta a szíved,
Én vagyok legnagyobb híved!

Szakítok kék rózsaszálat,
Üzenet gyanánt lesz nálad.
Ennyire csodás vagy nekem,
Kék a menny, kék a szerelem.

Kék rózsák kertjében járok,
Csodás, kék rózsafát látok.
De nincs szebb rózsaszál nálad,
Legjobban téged csodállak...!
(Szuhanics Albert verse )

Mert 2 x 2 néha 5 ...

Színkavalkád :Fekete – fehér

Fekete – fehér, igen – nem…
Egy kendőt kellett kitennem,
hogy össze ne keverjenek,
sakkban meg ne verjenek.
Fekete – fehér, láthatod,
ez nem múló állapot!
S bár a színünk így elüt,
megcsodálnak mindenütt!
(Aranyosi Ervin)

Tavaszodik

Áprily Lajos
(N. Tessitori Nórának)
                   
Tavaszodik   
Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.

Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
"Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!"

Jácintból sosem elég :))

 JÁTSZIK A JÁCINT
Játszik a jácint
az illatával.
Megfogja, feldobja.
Halványzöld bokorba
bújik a madárdal.
Játszik a bogár
az árnyékával.
Ringatja, ringatja.
Illatát a jácint
elkapja
boldog kacagással.
(Hargitai Gyula) 

Húsvét 2015