2013. március 29., péntek

Nagypéntek

Krisztus szeretete – ó, milyen csodálatos téma ez! Megunhatjuk-e ezt valaha is? Soha! Felmérhetjük-e ennek nagyságát valaha is? Soha! Megismerhetjük-e ennek teljességét valaha is? Soha! Ennek mélységét még csak el sem képzelhetjük; hatalmas kiterjedését fel nem mérhetjük! Krisztus szeretete felülmúl minden ismeretet! Mindaz, amit Jézus az Övéiért tett, nem volt más, mint az Ő szeretetének a kifejeződése és folyamatos kibontakozása.

Abban, ahogyan Betlehembe érkezett — látom a megtestesülő szeretetet!
Nyomon követve az Ő lépteit, látom, hogy mindenfelé járt, jót cselekedve — és én látom a munkálkodó szeretetet!
Elment a Betániában lakó barátaihoz — és én látom az együtt-érző szeretetet!
Megállt Lázár sírjánál — és én látom a könnyező szeretetet!
Belépett a Gecsemáné-kert bús-borongós környékére — és én látom a szomorú szeretetet!
Majd elindult a Golgotára — és én látom a szenvedő, vérző és meghaló szeretetet!

Jézus egész élete, annak minden mozzanata — nem más, mint a megváltó szeretet mély, lenyűgöző és drága titkának a  folyamatos kibontakozása!
…hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jó voltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig!” (Eféz. 3:18-19) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése