Fáradt, bágyadt az őszi napsugár,
Sárgul, hervad az egykor zöld határ.
Őszi szellő, hidegen lengedez,
S a völgyben csobogó csermely búcsúdalt csörgedez.
Kar:
Ami csak van e világon,
Minden csak mulandó álom.
De, hogyha Jézusban élünk,
Van örök életünk.
Itt e földön zarándok életem,
Sorsom munka, fáradság, küzdelem.
De ha Jézus bírja a lelkemet,
Tudom, hogy megadja nékem legjobbik részemet.
Messze, messze a csillagtengeren,
Ott hol bánat, fájdalom nem terem,
Van egy csendes, gyönyörű égi hon,
A szívem csak oda vágyik, ott van az én honom.
Ottfelejtett szőlőszemek
To be or not to be
Könyököl az ősz a vállamon,
lelkemre vadásznak az álomtalanok,
a szerelemből kiszorítottak,
az élet-jövevények.
Harcra támad kedvem,
s én, aki magamat eltemettem,
felhőket hajtottam árvaságom fölé,
napsütést kívánok,
amelyben a Te arcod is
régi fényében ragyog.
( vers: http://mek.oszk.hu/08300/08356/08356.htm#245 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése